(pompás kortárs ):(kedvencek)

Hegymegi Rita - Csak az álom

Ma sem csengettél be hozzám.
Nem léptél be olyan
megismételhetetlenül,
szikrázó mosollyal ragyogva be az
arcomat.

Az asztalon csak egy teríték lesz.
Az ágyon egy párna, egy takaró.
Ma is máshol alszol el,
hogy mással, képzelni sem merem...

... és nem merek nevet adni a hiányodnak,
mert valósággá színezik a szavak.

Nekem csak az álomc
sonka pillanatai maradnak
,s hogy képzeletben csókoltalak.

De képzeletben csókoltalak!


Hegymegi Rita - Látomás

Vak tekintetem mögött rejtőzöl.
Hiába is futnék:
önmagam látom testeden megpihenni.
Virágporrá hullunk szét
ahogy összeérő fáradt arcunk
a Nap felé fordítva szeretkezünk.

...a fájdalom házába kopogtatok
már oly ismerősek e szobák!
Vesztes csatába kezdtem
s most keresem egyre jobban
hogy honnan és hová?