,,FELNÉZHETSZ!
...
VÉGE VAN!
...
NE FÉLJ, MEGTARTOM MAGAM
OLYAN SZENNYESNEK,
HOGY AZ NEKED IS JÓ."

UJJ-RÁBÖKŐS:

( József Attila üzeni)

"Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem."

Kölyök

Ül a kölyök.
sír.
Gondterhelt ráncai
mögött
gyermeki pír sejlik.

Ül a Nő.
mosolyog.
fürtjei
magabiztos
tekintetet takarnak.

Egy illat, egy vágy, egy emlék:
lehull az álarc,
s a gyermeki tisztaság veszett
állati ösztönné válik.
és

NEM HALL, NEM LÁT, NEM ÉREZ.
...

Ül a Nő.
zokog.
fürtjei mögött
gyermeki pír sejlik.

Ül a kölyök.
kacag.
gondterhelt ráncai
magabiztos tekintetet takarnak.

,,Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hízelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!

Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni. "

(József Attila: Kései sirató)

,,Mind őrültek vagyunk.
Talán egyzser bele is halunk,
de mikor hívogattál,
ott hagytam tejfogam,
s a valóságba futottam boldogan.

Neveltél, csókokat adtál,
naivan feküdtem a mámorban,
s Te hagytál..."

2006?...

itthon

lapos egy buli volt!:)

balatoni nyár...

szauna.

a balatonkenesei strand.

:)

a vagány magány.

a látszat csal.;)

érkezés.

NŐ A TÜKÖR ELŐTT


A tükör előtt öltözik. Csupasz,
Akár a frissen megköszörült penge.
Nem látta férfi, mégis beleszúrja
Kegyetlen tükre minden férfi-szembe.

A tükör előtt öltözik. Gyapjú
Kelmét neki növeszt a férfi nyája.
Szoknyaként veszi magára a poklot
S az ég fodorként hullámzik alája.

Hajára aggat mély rejtelmeket,
Vagy hajnalból köti ragyogó kontyát
S a férfierő roppant vásznait
Ujjai apró szallagokra bontják.

Fülönfüggőül szívünket veszi,
Nem hallott zenét csak neki zenéljen
És nyelve alatt jéghegyeket hordoz,
Hogy forróságát elvermelje mélyen.

Lelkiismeretünket gyújtja föl,
Hogy szemöldökét véle bekormozza,
Tíz manikűrözött méregfogát és
Ajkát vérünkkel festi meg pirosra.

S már készen van és nincsen rajta más.
Á, dehogy! tán csak egy virágszál éppen!
Annyira egyszerűen indul el,
Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen.

(József Attila)

Ez csak egy gondolat

Furcsa, de valahányszor egymásra nézünk, tudom mire gondolsz...
Újra és újra ugyanaz játszódik le bennünk:
Mikor önkéntesen kiszolgáltattam magam neked. Te belöktél a sarokba és vörös, selyem ruhám egy megvető pillantásodra, lehullott rólam.
Meztelen voltam.
Mégis mintha még ezer réteg ruha lenne rajtam,
tépted szét testemet.
Én tűrtem.
És te zokogva csapkodtad magad a kőhöz és kérdezted:
- Szánalmas vagyok?
- Én ilyet, nem mondtam.
- De te tettél ilyenné!
- Én nem csináltam semmit.
Ekkor átölelted véres lábam:
- Mit tettél? Hogy vetted el tőlem?
- Én nem csináltam semmit.
Erre, őrjöngtél, leköptél, majd egy centiméterre az arcomtól ezt kiabáltad:
- Nem. fogom. elengedni. a leendő. gyermekeim. apját.!!
Nem mondok le az álmomról!
Hova rejtetted?
Most is itt van, igaz?
A szívedbe..., mi?
Ez volt az utolsó mondat amire emlékszem. mert darabokra szedtél, s bár nem találtál senkit, azért zsebre raktad a szívemet .
Utolsó kérésem ez volt:
- Kérlek, hagyj élni!
- EZ CSAK EGY GONDOLAT!

AZ ÉN AJÁNDÉKOM



A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek.

Oly fényes az még, mint uj lakkcipő
És lábod biggyedt vonalára szabták,
De ruganyos, mint fürge gummi-lapdák
És mint a spongya, mely tengerbe' nő.

Két fájó karral nyujtom mostan néked
És fáradt barna szóval arra kérlek:
Ha eltiporsz is füvet, harmatost,

Ha elkopott a lakktopánka egyszer
S ki megfoltozza, nem terem oly mester,
Az uccasárba akkor se taposd.

(József Attila)

És próbálnak neked segíteni, de te nem vagy beteg
Nem vagy beteg és hiába hallgatsz
ez csak feltünőbbé teszi
A helyzetedet hogy semmi se jó
így csak megfulladni lehet
És nem csodálom hogy nem találod...
A helyedet

UJJ-RÁBÖKŐS:

( József Attila üzeni):

,, Én istent nem hiszek, s ha van,
ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
ki él, segít nekem."

(pompás kortárs ):(kedvencek)

Hegymegi Rita - Csak az álom

Ma sem csengettél be hozzám.
Nem léptél be olyan
megismételhetetlenül,
szikrázó mosollyal ragyogva be az
arcomat.

Az asztalon csak egy teríték lesz.
Az ágyon egy párna, egy takaró.
Ma is máshol alszol el,
hogy mással, képzelni sem merem...

... és nem merek nevet adni a hiányodnak,
mert valósággá színezik a szavak.

Nekem csak az álomc
sonka pillanatai maradnak
,s hogy képzeletben csókoltalak.

De képzeletben csókoltalak!


Hegymegi Rita - Látomás

Vak tekintetem mögött rejtőzöl.
Hiába is futnék:
önmagam látom testeden megpihenni.
Virágporrá hullunk szét
ahogy összeérő fáradt arcunk
a Nap felé fordítva szeretkezünk.

...a fájdalom házába kopogtatok
már oly ismerősek e szobák!
Vesztes csatába kezdtem
s most keresem egyre jobban
hogy honnan és hová?

A jóhiszeműség, véget nálam ér.
Kiváltképp azzal vigyázok,
akit nagyon megkedvelhetnék!
Elnézést, kiszállok!
További jó mulatást!
Ha szenvedek majd,
hát nem érdekel!
Legyen inkább Önért,
mint Öntől!
Akit énbelém lát,
csak az a fél százalék,
akit
aztán úgyis mindenki bánt!

( Egy pompás dal )

UJJ-RÁBÖKŐS:

( Ismét Radnóti üzeni ) :

,,Aznap éjjel a felhők hangtalan suhantak,
aznap a fehér dombokon nem csókolództak."

József Attila: Nagyon fáj

,,Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal,nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat. "

Van egy játékunk:
kezünkbe veszünk egy ARJ kötetet,
kinyitjuk valahol és csukott szemmel rábökünk egy sorra.
Ilyenkor olyan mintha üzenne valamit az adott költő.
Bugyuta játék, de sokszor jó dolgok sülnek ki belőle
és úgy gondoltam mostantól megosztok veletek egykét
ujj-rábökős idézetet.
Íme az első:

( Radnóti Miklós üzeni: )


,,...öleltél volna, hogyha csillogóbb,
szebb, nagyobbszemű gyöngyöt csavarok
szépséges díszül a nyakad köré...
Te!
Nem méred te ki gyöngyök árával
az ajkadnak és ölednek tüzét?...

(bennem):

Cédák húznak a mézédes mámorba:

kősziklaként táncol a testem,
magamat egy sírba temetem,

Nehogy besározzák tiszta lelkemet.

,,vannak emberek,akiket egész egyszerűen át kellett öleleni,így vagy úgy,az
izomba kellett harapni,hogy józan maradhass a társaságukban. Muszáj volt a
hajukba markolni és belekapaszkodni, mint egy fuldokló, hogy maguk közé
húzzanak. Máskülönben, ha könnyedén jöttek feléd az utcán, és már-már
integettek, csak átugrottak egy falon, s hónapokra eltűntek..."

életkép!?

( Michael Ondaatje: Az Angol beteg )

Egyszer úgyis szárnyra kapok,
elszállok.
Aztán majd nézhettek!
Vissza se jövök!
Fenn a magasban!
És Ti csak néztek majd és annyit nyögtök ki:
"nind má! há e meg a Dorki! Hova a búsba száll?"
Sietek
...
a múltba
vagy a végtelenbe és tovább!
:o)

NEM MINKET CSALTOK, MAGATOKAT!

EGY KIBASZOTT ÖNCSALÁS AZ EGÉSZ!

TE IS TUDOD!

Nő s Tény