Török Zselenszky Tamás:XXI. századi klauzúra

Itt lent nem tudják mi az igazi üzlet!
Az, amit keresnek: boldogság meg nyugalom.
S mégis pénzért adják a fényt!
Itt mindenki sír... de a fogyasztóvédelem
Felfedezte, hogy hogy van! Nem a bolt az üzlet,
Hanem, hogyha mindenkinek mindene megvan!

Személyes boldogságom mért kell mégis megvásárolnom?!
Fény van, csak az emberiség nem lát!

Ha nem kell eladnom semmit ahhoz,
Hogy vehessek valami mást,
Majd újra égig emel amit belül felfedezel!
De addig míg a méreg egy gyorsan fogyó áru,
Alét a felhők alatt vár miránk!

Az ember vaksötétben jelmezt meg köntöst váltogat!
Mért nincs egy igazi változat?!
Nincs!

Nagy szürke zsákban alszom!
Ne küldj rám színes álmokat!
Itt lent nekem úgyse hinné el
Senki!

KINEK MONDJAM EL, HA MÁR SENKI NEM FELEL?

Minden hit kérdése?
Ha hiszünk megvált minket valaki?
Azt hiszem.Ezt tanították,
vagyis másképp nem megy!
Legyünk sziklák! "Péterek!"
Építsük fel saját templomunkat!
Amit akarsz, elérheted!
Legyünk rendíthetetlenek,
akár a "Kőszikla", de
egyet NE FELEDJÜNK SOHA:
hogy néha fontos az alázat!
Láss és remélj!

( Üzenet mindazoknak, akik félnek az élettől,
félnek élni és félnek maguktól is. )

Nem olyan nehéz,csak nyisd ki másoknak magad!
Szeress!

Nemes Nagy Ágnes: Istenről


Hiánybetegségeink legnagyobbika

Lásd be, Uram, így nem lehet. Így nem lehet teremteni.
Ilyen tojáshéj-Földet helyezni az űrbe, ilyen
tojáshéjéletet a Földre, és abba - felfoghatatlan
büntetésként - tudatot. Ez túl kevés, ez túl sok.
Ez mértéktévesztés, Uram. Mért kívánod,
hogy két tenyérrel átfogható, gyerekjáték-koponyánkba
egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk,
mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?

Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem.


Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség.
Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia.

Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába.
Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak.
Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét.
Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!

Tudod te, milyen a vércukorszint süllyedése?
Tudod te, milyen a leukoplákia halvány kicsi foltja növőben?
Tudod te, milyen a félelem? A testi kín? A becstelenség?
Tudod-e, hány wattos fényerővel tündöklik a gyilkos?
Úsztál folyóban? Ettél citromalmát?
Fogtál-e körzőt, téglát, cédulát? Van körmöd?
Élő fára vésni véle, krikszkrakszokat hámló platánra,
míg megy odafönt, megy-megy a délután?
Van odaföntöd? Van neked fölötted?

Egy szót se szóltam.