Nem a hőség, a macskák hangja vert föl,
ahogy sikoltva pároztak a járdán,
vagy az álmodban nyáladhoz kevert föld
szivárgása az árnyékszínű párnán,
visszerek görcse, az ágyékhajlat
felől a térdbe kúszó fájdalom,
nem ez ébresztett: másképp kaptad
a plédet hirtelen össze válladon,
mi az isten, verte a torkod egyre,
mi az isten, hogy nem hallani semmit,
kibámultál az éjszakai kertre
és kinyitottad az ablakot, hogy enyhit
valamit majd a levegő a nem várt,
szívtáji szerelmetes szorításon...